Csiliskedéseim a kapszaicin jegyében...

Port of Chili - Csilikikötő

Port of Chili - Csilikikötő

Nagy (volt) az én szomorúságom, de nem adom fel!

S1 - 026 nap. 2016. február 7.

2016. február 07. - Seafalcon

Nyolc napot távol voltam. Úgy gondoltam, hogy technikailag kellőképpen felkészültem, Kell világítás, megfelelő hőmérséklet és öntözés. Működött a világítás automatika, ezzel semmi gond. Egy öntözőrendszert is beállítottam. Sajnos ez az utolsó pillanatban érkezett meg, így nem volt sok időm kísérletezgetni, sok vesződséggel úgy, ahogy működőképessé tettem. Ezzel az egyik baj az volt, hogy a víz magától hülye, és nem akar felfelé folyni. A másik, hogy nem nekem, hanem egy bizonyos Bernoullinak fogad szót és nem nekem.

Először is arra kellett rájönnöm, hogy nem igazán tudok emeletes öntözőrendszert kialakítani a meglévő eszközeimmel, mert emiatt a bizonyos francia krapek miatt a víz az alsó tálcába akar folyni, középre sokkal kevesebb, és a legfölsőbe meg alig. Szóval ilyenek a franciák, tök megbízhatatlanok. Ezért úgy kellett elrendeznem a tálcákat, hogy a kifolyó csövek (3 darab) közel azonos magasságban legyenek. A felső tálcában elfektettem, a két alsóba meg szabad csövön keresztül folyattam. Összejött, úgy-ahogy ki tudtam szintezni is a tálcákat.

Hogyan lesz kellően meleg, ha nincs fűtés. Az e-Bayen vettem két melegítő fóliát, 28 wattosat, állítható ráadásul a hőmérséklet. Persze semmi jelölés, hogy itt hány a fok, ott meg mennyi? Ezt mint egy transzcendes guru, kézrátétellel állapítottam meg (no meg egy hőmérővel).

Minden belőve, felmentünk Pestre unokázni, meg tanítottam, meg minden, nyolc nap múlva haza.

Nagyon elkeseredtem, amikor azt láttam, hogy a föld kiszáradt, és alig-alig bújt ki néhány mag. Mindössze 18%-a kelt ki az elültetetteknek. Nyilván elszámoltam a vizet, mert a melegítőfólia jól kiszáríthatta a földet... Annyit sikerült megállapítanom, hogy ezek a kisállatoknak való melegítőfóliák nem bírják a nyolc napos 24 órás üzemet, mert az egyik már tönkrement, a másik pár perc múlva csattant, amikor hazaértünk.

2016-01-27-palantatalca-002.jpg

Persze azonnal alaposan meglocsoltam őket, és vártam, hogy hátha... Annyi történt, hogy – hál' Istennek – két Carolina Reaper kikelt még, és a Trinidad Morugából is lett három darab, valamint a 7 Pot Brownból is, így a legerősebbekből lesz mutatóba.

Három nap múlva nekiálltam, hogy kibányásszam az egész palántatálcát, bár tudom, nincs még ideje az átültetésnek. Találtam még élő magokat feltörekvő csírával, ezeket elültettem. Úgy gondolom. az is baj volt, hogy túl mélyre tettem a magokat. Ugyanis néhány mag kikelt, de valami miatt teljesen össze volt gubancolódva a föld alatt, a mag köré tekeredve aminek szárnak kellett volna lenni. Nem tudom, mi lehetett az oka.

No, mindegy. Kis műanyag cserepekbe kerültek, fele palántaföld, fele kókuszrost, és nekiálltam a maradék magokból pótolni. Törölgető kendőt nedvesítettem meg, és közé tettem a magokat, azt egy műanyag dobozba, ami a kályha tetejére került egy vastag laticell darabra, hogy ne közvetlenül érintkezzen a csempével a doboz.

2016-01-31magok.jpg

Okulva a kudarcból, kisebb palántatálcát használtam, 24 darabosat, és ezeknek van teteje is, tartják a párát.

Még nincs fotó, de az ültetés utáni napon az első Thai Dragon már ki is bújt, holott az előző eresztésben mind a hat mag meghótt.

Most megint reménykedem, és várakozó állásponton vagyok...

Nem adom fel!

 

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://chiliport.blog.hu/api/trackback/id/tr458366850

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása