Nagyon vártuk!
Aki tudott eljött! Aki nem, az bánhatja, mert egy remek rendezvény volt!
Nagyon sokan árultuk a csilis termékeket, szószokat, paprikákat, csilivel készült finomságokat.
Én igyekeztem a tavalyi helyemre menni, sikerült is helyet kapnom, hiszen hatra érkeztem. Kipakoltam, kicsit körbejártam, nézelődtem, mert amikor nincs még vásárló, megtehettem.

Számomra, sajnos a programok csak "elvi jelentőségűek" voltak, mert semmit nem láttam belőle, így nem tudok beszámolni. Hja, ha az ember egyedül megy, akkor nincs kóricálás, mászkálás!
De a végére beszúrom az eseményről készült videót, azon legalább elmeséli Nagy Gábor!
Élményem azért volt!
A vásárlók között megláttam egy ifjú hölgyet. Istenem, de ismerős! Honnan ismerem??? Törtem a fejem, nem jöttem rá. Tipikusan az a szituáció volt, amikor tudod, hogy van egy helyzet, amikor biztosan tudnád kicsoda az illető, de most más helyzetben látod... A bolti pénztárost az ember a bolt egyenruhájában ismeri, még ha köszönő viszonyban is vannak, és az utcán nem tudja hova tenni. Aztán úgy döntöttem, hogy a fiam baráti körébe tartozik, talán az esküvőjéről ismerem... Amikor harmadszor elsétált a sátram előtt és nem jöttem rá, odamentem hozzá.
- Ne haragudjon, mondja már meg, hogy honnan ismerem? - kérdeztem.
A leányzó elmosolyodott:
- Ha látta a Séfek séfét...
- Barbi! - kaptam gondolatban a fejemhez! Hát persze. Ha a fekete sávos séfkabátban jött volna Nagymarosra Pálfi Barbara, nem kellett volna törnöm az agyamat, hiszen láttam a Séfek séfét, és kétszer megnéztem az ismétlést is (az eddig itthon ment legjobb főzős műsor volt).
Majdnem sötétedésig maradtam. Jó volt, remélem jövőre is el tudok jönni!