A gordiuszi csomót úgy oldottam meg, hogy másodikán írom az elsejei bejegyzést, így nem veheted tréfának! (szmájli)
Szóval elérkezett az az idő, amikor a dzsungel áttekinthetetlen! Már a lomb túlnő a cserepek és poharak adta lehetőségen. Persze, szép a szemnek.
de azt hiszem, nem jó a növénynek! Ezért Nekiláttam a ritkításnak! nagyobb cserepet kaptak, sajnos sem litert, sem űrtartalmat, sem méretet nem tudok megadni. Van egy csomó üres virágcserepem, azokat használom!
Nem tudom, vajon nem szentségtörés-e, de én a virágföldet se nem perlittel, se nem kókuszrosttal hígítottam, hanem hallgattam a kertész szomszédra, aki szerint itt nagyon jó talaj van, csak túl kötött. Azt ajánlotta, hogy szedjem össze a vakondtúrások dombjait és azzal keverjem a minőségi palántaföldet! megfogadtam, mert túrásból több van, mint kell, így két legyet ütöttem egy csapásra!
Az átültetetteket átvittem a fűtött melegházukba, így azok biztonságban vannak, és nőhetnek kedvükre! Nekem is maradt négy tálcám, három villany alatt, egy az ablakban várja a május második felét! Nagyjából hatvan tő palánta ment át, nekem is nagyjából ugyanannyi maradt.
