Egy hónap kimaradt a blogban. Most pótolom:
Ott hagytam abba, hogy sok lett a palántám.
Ez mára teljesen beigazolódott. Még akkor is, ha átmentek egy vészterhes időszakon, amikor alaposan túlöntöztem őket.
Sajnos volt két olyan időszak, amikor pénteken mentem Pestre, a következő hét Pesten, és a rákövetkező hétfőn jöttem vissza. Ekkor jól felöntöttem a tálcát vízzel, és úgy hagytam őket. Működött a dolog, mert túlélték, sőt amikor megjöttem, még ki se voltak száradva. Valójában ezzel kezdődött a LAL módszer. Ezt még egyszer megcsináltam. A palánták levele a zöld és a világos sárga között "játszotta a színt".
A következő gubanc az volt, amikor át kellett ültetnem nagyobb cserépbe, az állomány felét ki kellett lakoltatnom, albérletbe a barátaink melegházába.
A következő lelki megrázkódtatás akkor ért késő ősszel, amikor a fóliasátor kissé megszakadozott, de azt mondtam, hogy a lyukas sátor is jobb mint a lyukatlan nincs sátor, nem szedem szét, majd csak idén ősszel. Erre jött az áprilisi téli cudarság. A fóliasátor feladta.
Amint elolvadt, szét kellett bontani, ha csilizni akarok az idén!
Kaptam segítséget is, Karcsi, a szomszédom, segített építeni, és megszüntetni is. Sőt még a rotáláshoz is áthozta, az ő, robosztusabb kapálógépét.
A sátor április19-én omlott le a hó súlya alatt és 26-án már ilyen volt a kert:
Jött a csepegtető öntözés lefektetése:
És ezzel tulajdonképpen készen álltam a palántázásra. Volt egynehány palántám:
Hát... kihordani, és fajtánként elszortírozni, nem semmi volt (a rossz lábammal!)
A csövekre talajtakaró fóliát tettem, kivágtam a palánták helyét, ment bele két marok tőzeges marhatrágya, öntözővíz és a palánta. (Ezt azért nem tudja egyetlen palántázó-csodaszerkezet sem! Mert kaptam pár videómegosztást ebben a tárgyban.) Tegnap este végeztem:
A hülye szeles idő miatt még téglával is leszorítottam a fóliákat, nemcsak tüskével. És persze maradt még palántám, a legsatnyábbak:
Nem tudom, mi lesz velük, de hogy nem dobom komposztba őket, az tuti. Lehet, hogy kiviszem a szebbeket piacra...
Ja, és azt még nem mondtam, hogy kísérletképpen csináltam magamnak tizenvalahány vödrös csilit is:
A sátoromlás, a túlöntözés, a palánták emiatti elmaradása, későbbi napon megégése miatt alkalmazom az idén a LAL módszert.
Lesz, Ahogy Lesz!
Szóval befejeztem, kiültettem, most már csak fel kell tennem az időzítőt a csapra, és mehetek Pestre, ha muszáj, lesz aki öntözni fog!
Csak egy valamit mondjatok meg: ki a franc fogja feldolgozni ezt a rettentő sok csilit?