Ez ma menő kulináris alapanyag, bár én nem látok benne túl nagy fantáziát, kicsit sznobosnak tartom, bár hogy ki mit szeret, az a "mangánügye", és még az is elképzelhető, hogy nekem is bejön. Egyszer vettem már 10 dekát, megszagoltam, hááát... egészen biztosan füstölt volt. Afféle akár termék...

No, mindegy. Mindenképpen ki kellett próbálnom. Mielőtt nagyobb alaki és anyagi befektetéseket eszközlök, egy állati egyszerű módszert találtam ki. A kemence kéményébe vertem négy szöget, kötöződróttal felhúztam egy paprikával megrakott rácsot, és belelógattam még egy füzért is, a kémény tetején rögzítve. Ha bejön, akkor majd készítünk hozzá füstölőkészséget! Íme a fénykép:

 Azonban már kezd kirajzolódni a végleges megoldás, a kémény tetejére akasztók készülnek, és arra egyszerűen felaggatom keresztben a paprikafüzéreket! Bár ez még alakulhat!

A füstöléshez diófát használtam, a gyújtós és a papír füstjét kiengedtem, csak utána kerültek a paprikák a helyükre. Két óra hosszan ment a kemence. (Sajnos nem volt semmi, ami belekerülhetett volna, bár egy kis kenyérlángosnak lett vón' helye benne. (De az meg hizlal, meg cukros is vagyok...)

Füstöt úgy gerjesztettem, hogy a kemence tevőjét úgy zártam be, hogy nagyjából öt centis rést hagytam alul, ezáltal kapott huzatot, és felül gomolygott a füst. Időnként kinyitottam, hogy lángra kapjon, aztán újra becsuktam.

Ezután jöttek be a garázsba, darálódni. Szét kellett válogatnom. A füstre egy utolsónak leszedett tőről "friss" anyag került, és két füzér az ablakról. Először alaposan megmostam a kerti csapnál, utána füstöltem. Az aszalóba mentek azok a paprikák, amelyek nem száradtak ki teljesen a füstben - mert meglepetésemre sok csont száraz lett! -, a szárazak az aprítóba került. Az alsó paprikák, amelyek a forró füsttel kerültek bensőséges viszonyba, csontszárazak és szép feketék lettek (de nem égett meg egy sem!) 

Az aprítót az eMAG-on vettem a Csilikertész fórumon ajánlotta valaki. Hát arra nem jó, hogy a magokat is megdarálja, ezért alkalmazni kellett az 1981-ban vett kávédarálómat. Nem, akartam hinni az orromnak, amikor kinyitottam a darálót, a mellbevágó csili illat mellett jellegzetes diós füstös illata volt!

És íme a kész termék:

Amit kaptam, az tetszik. Jövőre is biztosan fogok füstölni! (Szobosulok, vállalom!) Azt látod, az üvegre csak azt írtam, hogy csili, mert a fajtáját illetően bizonytalan vagyok. Az unokám román rokonságától kaptam egy tövet, amiből magot nyertem, és harmadik éve termesztem. Leginkább arra hajlok, hogy pfefferoninak hívjam, de nem vagyok benne biztos. És még egy dolog, annál (100-500 SHU) sokkal csípősebb. Szerintem ott van valahol a cseresznyepaprika és a cayenne között.

Ha valaki felismeri, kérem ne fogja vissza magát, mondja meg a tutit!!!

Ki emlékszik Török Sándor: Csilicsala csodái című meseregényét. Én bizony felcseperedő kis legényként ott ültem a rádió mellett, ha jött a folytatásos ifjúsági rádiójáték. Bilicsi Tivadar mosolygós hangja varázsolt igazi csodát körém, amint elhangzott a varázyige:

Viri a varázslat, piri a parádé, Csilicsalamádé, hipp,és hopp!

És máris teljesült Balogyh Gyuszi, a főhős kívánsága, csak sose úgyí, ahogyan ő szerette volna.

Szóval ez jutott eszembe tegnap este, amint a címkéket nyomtattam a legújabb szószomra, a Piri-piri szószra.

Ismertem én ezt még Brazíliában vásároltam, és mint a hülye néztem a szupermarketben, amikor csiliszósz után érdeklődtem:

- Pihi-pihi? Az ott van a másik sor végén! - mondta a szimpatikus árurendező kislány, amikor chili szósz után érdeklődtem. Azóta tudom, hogy a brazil az e bötüt h-nak mondja.

Nos mosat alkalmam volt, hogy én is elkészítsem ezt a portugál nyelvterületen ismert erős szószt. Keletkezett a paprikáim között egy vékony szálú, sűrűn elágazó paprika tavasszal, fogalmam se volt, hogy mi lesz belőle! Később megtudtam, hogy ez bizony a Zimbabwe Bird's Eye hangzatos névre hallgat, ami parasztosan afrikai madárszem paprikát jelent. Kellemesen csípős (többféle adatot találtam az erejére vonatkozólag, a 100 ezertől a 350 ezerig). Nos az enyém biztosan nem volt ennyi, de igazán kellemes (hát a paprika csípőssége bizony relatív!)

Leszedtem az egyetlen bokromat, lett belőle 35 dekagrammnyi.Receptet kerestem. Találtam.

Aszondja, hogy hozzávalók: 10-12 darab madárszem paprika. Ebből nyilvánvaló letrt, hogy a recept jó, csak bele kell tennem az összes termést, és nem kell bele vivőpaprika.

Így tettem.

A hozzávalók a képen. A ballik flakonban cukormentes édesítő van, bátran használj azt, amit szoktál cukor helyett, vagy éppen azt. Bor, olíva olaj, hagyma, fokhagyma, és citrom van még a képen. No, és a madárszem paprika. Vízben főztem, nagyjából négy deciben, azért, hogy folyós legyen. Botturmixszal pépesítettem, palackoztam, majd kidunsztoltam. Végül cimkéztem.

És most egy kísérlet. Kíváncsi vagyok, hányan olvassák el a bejegyzést végig. Tehát arra kérlek, hogy írj egy hozzászólást, ami egy szám. Ha még nincs komment akkor ennyi legyen: 1. A következő, hozzáad egyet, és így tovább, a 9-ik olvasó kommentje 9-es. Nagyon megköszönöm, ha így teszel!

És ha netán érdekelnének a tengerjáró hajókon írott naplóim, akkor itt a legutolsó bejegyzésem: klikk ide.

Múlt hét végén, (október 15-16) elkezdtem "felszámolni" a paprikaültetvényt, ami ebben az évben nem volt több, mint 60 tő. Lett zöld paprikám bőven!

Nyilvánvaló, hogy el kell tenni savanyúságnak!

Amit felhasználtam: üvegenként egy-egy csípős almapaprika, sok fehér cseresznyepaprika (zölden->fehér és éretten->piros), egy meghatározhatatlan fajta, ami akkora, mint a kisujj perce a körömmel, és majdnem szabályos háromszög a körvonala, Thai csili, Cayenne zölden és pár sárga, és viszonylag sok Tulipánpaprika - Bohócpaprika - Bishops Crown, ki hogyan ismeri.

Az eljárás:

Az üvegek aljára egy ágacska borsikafű és tárkony. Erre a paprika, majd egész bors, mustármag és koriander (saját termésű). A leve hideg, sós, ecetes, édesítős (én xilitet használok diabetesz miatt, de lehet cukor is) víz. Felöntöm vele, tető rá, és megy a befőzőautomatába. Harminc percen keresztül 85 fokban csírátlanodnak.

November közepén már meg fogom kóstolni (a savanyúságnak minimum három hét érésre van szüksége, de jobb, ha több)!

Itt a vég!

Éjszaka volt annyira hideg, (tán fagyott is?) hogy az összes paprikám és az egy tő paradicsomom elpusztult. Ebből egyenesen következik, hogy a termést menteni kell, leszedni mindent zölden.

Elsőként a Trinidad Scorpion Butch-T paprikámat kerestem.

Erről azt érdemes tudni, hogy kiültetés után két hónapig semmi, egy millimétert sem nőtt, és július közepén kezdett neki a feladatának. Szeptemberben virágzott, megjelent a három kis paprika, és aztán megállt, nem nőtt, ekkora maradt! ma kénytelen voltam leszedni őket. Hogy viszonyítani lehessen, a három darab mellé tettem egy gyufásdobozt. Hogy legyen fogalmad...

Aztán gondoltam, hogy ez még bébi, ez még nő, ez erősödik, meg minden effélét. nem lehet gond, ha az egyiket bekapom. Azért volt fontos, mert már régóta szeretnék egy jó erős paprikát megkóstolni.

Eddig a legerősebbnek a PRP-t a Peter Red Peppert éreztem:

De megmondom, ez a picinyke bébi Scorpio olyan volt mint a lórúgás!  Megrágtam és megtámadta a szájpadlásom hátulját, és úgy belemart, mintha parázs lett volna!

Az asszony csak nézett!

- Mi van veled? Van olyan paprika, ami téged csíp?

- Nem, ez nem csíp! Ez kurv@ra mar!!!

Szóval, kicsi, bébi, de jóóó! És az enyém! Jövőre már több gondot fordítok rá, és lesz szép piros is!