Tavasszal kapott el a láz, már van kézzelfogható eredménye is, mindjárt megmutatom.

Pedig én valamikor normális voltam!

Gyermekként kissé ijedten, de azért valamiféle büszkeséggel néztem a nevelőapámat, amikor egy fél cseresznyepaprikát morzsolt a húslevesébe, megvárta amíg megszívja magát a gyöngyöző, sárga csuda finom levessel, és szétnyomkodta. nagy élvezettel kanalazta a levest, közben izzadt a feje búbja, nagyokat csuklott, de a szeme ragyogott:

- De csíp! - mondta, és én nem értettem, hogyan lehet ez. Később megtudtam, milyen érzés, rugdostam a falat, faltam a kenyeret, ittam rá a vizet, ki tudta akkor, hogy a kapszaicin zsírban oldódik?

Még 2007-ben vettünk egy parasztházat, de aki tengerész, az ne kezdjen kertészkedni, mert palántázás után behajózik, és őszre minden elpusztult, elvadult...

No, de amikor nyugdíjba mentem! Lett egy ágyás cseresznyepaprikám. Aztán kaptam a nyugdíjas klubban egy Ezt Kóstold Meg István fajtájú hegyes paprikát (most Cayenne-nek hívom, addig Iboly Féle Csípős volt a neve). kaptam Ramnic-ben (Románia) is szép hosszú (pepperoni?) paprikát, szóval gyűltek a fajták.

Idén tavasszal gondoltam: ha van elég hely, miért termelek több erős paprikát? Körbenéztem a chili.lap.hu linkgyűjteményben (elvégre én szerkesztem), és az egyik webshopból rendeltem Trinidad Scorpion Buch-T magot és Yellow Bhut Jolokia magot. Mindkettő világbajnok volt annak idején. Ma jött meg a magom a tavalyi világbajnok paprikából a Carolina Reaperből, ez 1,5 - 2,2 milliós SHU-val rendelkezik (Scoville Heat Unit), ami azt jelenti, hogy 2,2 milliószoros higításban veszti el teljesen az erejét. (Tehát ez egy erősen szubjektív skála.)

Nem szaporítom a szót...

Mutatok egy képet a legutóbbi tevékenységemből:

Cayenne paprikából és fehér cseresznyepaprikából készült szósz, illetve krém (nem tudom, hogyan varázsolom ki a laposüvegből).