Most olvastam egy beszélgetést egy Fészbuk zárt csoportban (ami hol zárt, hol nyitott, de ha zárt is, akkor is felvesznek mindenkit a Kapaszaicin Klub - Chilikertész Fórumba, de a másik csoportba is: Chili,  - Kapszaicin függők - reklám vége, de aki nem tag, csak jöjjön nyugodtan!)

Szóval a téma az volt, hogy ki milyen ízű szószokat szeret, sóst, ecetest, édest vagy natúrt? Mint az várható, egy zárt, azonos érdeklődésű csoport tagjaitól, egységesen voltak hívei minden variációnak, és sokan (köztük én is) mind a négynek. Ez természetes és jó. Amiért ezt a blogbejegyzést írom az, hogy az édeset a húsokhoz egész lavinát indított meg!

(Jesszusom, megtöröltem a szemem, és tegnap chilivel dolgoztam, mindjárt folytatom...)

Látok. Valamennyire... fél szemmel...

Kezdték az édeset a húsokhoz témánál tájegységekhez kötni, hol eszik így, hol nem... Én ehhez szoktam, pedig nem vagyok sem zalai, sem alföldi, sem... Mert édesanyám Kárpátaljáról szökött át, amikor bejöttek az oroszok, és ő onnan hozta a szokást, hogy húsokhoz kompótot ettünk. (A francba... a szemem!). Ezt az átszökést egyszer meg kéne írni, mert kalandos volt ám! Két szóban:

Kezdő tanítónő volt, bejöttek az oroszok Munkácsra és ő úgy döntött, hogy átjön. De a határon hogyan megy át? Bement az ideiglenes közigazgatási hivatalba:

- Tovarisi (Kárpátalján akkor is beszéltek ám oroszul, vagyis inkább po-násomu), szeretnék itt maradni, és oroszul tanítani, de van egy nagy baj! - A hatóság teljesen összerémülte magát, mi lehet az a nagy baj, ha itt akar maradni ez a kuriózum kislány? - Már jelentkeztem a Szegedi Egyetemre és minden iratom ott van!

- Hát elvtárnő, adunk magának útlevelet, menjen el Szegedre, hozza el a papírjait és másnap ott taníthat Kárpátalján ahol akar. Elintézünk magának bármit!

Édesanyám összeszedte az iratait (dehogy voltak Szegeden!), és jött át Debrecenbe. Bement az Ideiglenes Kormányhoz, és állást kért. Azonnal kihelyezték Mikepércsre azzal, hogy áprilistól júniusig tanítsa meg a kallódó gyerekeket írni olvasni. Állítólag volt ott egy kastély, abban volt a háború utáni első iskola. Egyszer megpróbáltam érdeklődni Mikepércsen ez után, de válaszra se méltatott se az önkormányzat, se az iskola. Nem kaptam választ a kastélyt illetően. Az őszt már Szegeden kezdte, és valóban beadta a jelentkezését az egyetemre.

Ennyit az átszökésről. Két szó vége.

Szóval én áttértem a csatnira, mert az is édes, krémes, de csíp is, mint az isten nyila, vagy a kénköves pokol...

És persze van chili lekvárom is a termékeim között (Füttyös Aji lekvár - azért füttyös, mert alma-narancs-sárgarépa lekvár Aji Amarillóval turbózva, és a gyerekeket azzal riogatják, hogy a sárgarépától tudnak majd fütyülni!). Amikor egy-egy vevő megkérdi, hogy mihez lehet enni, én a húsokat említem.

Mondjuk ez az egész nem lehetne kérdés Gordon Ramsey-nek, mert ha nézed a főzős műsorait több, mint gyakori a hús az édessel való párosítása!