Csiliskedéseim a kapszaicin jegyében...

Port of Chili - Csilikikötő

Port of Chili - Csilikikötő

Chilis trüffel, nemcsak karácsonyra

Amikor a csoki legyőzte a csilit!

2016. december 25. - Seafalcon

Ti hogyan karácsonyoztatok? Remélem, mindenki szeretetben, békességben töltötte, még a szívemnek oly kedves tengerészek is kikötőben, de legalább is shelterben!

Én személyes ajándéknak mindenkinek csilis trüffelt készítettem. Az asszonykám, a két nagyfiam, a kisunokám mind trüffelt kaptak. Máté persze csili- és rummentest.

Íme a recept, hátha kedvet kapsz hozzá! Valójában a világ egyik legegyszerűbb, de bizton állítom, hogy íz szerint a top 10-ben benne van, mégpedig előkelő helyen! Én Szilágyi Balázs gasztroblogger (is) receptje alapján készítettem. Azért, mert ő nagyon pontos recepteket blogol, és hozzá sok, érdekes információt ad. A mennyiségeket kicsit megemeltem, amint itt következik:

5 tábla 100 gr-os étcsokoládé (én 2 db. 72%-ost és 3 db. 75%-ost használtam).

2 tábla tejcsoki, márkát nem mondok, de ha azt mondom, hogy li betűvel kezdődik és latehén betűre végződik, akkor helyben vagyunk.

370 ml 30%-os tejszín

85 gr (100%-os) vajat használtam. (Madaras Tecsó, francia vaj)

A csokikákat feldaraboltam:

00-truffel-05.jpg

A tejszínt egy edényben felforrósítottam (ne forrjon, de a szélein kezdjen már gyöngyözni). Mehet bele a vaj, elkeverni, és ezt rá kell önteni a csokira. Hagytam állni keveset, kezdett olvadni, ekkor óvatosan simára kevertem!

00-truffel-04.jpg

Amikor "megsimult", akkor ment bele 3 evőkanál minőségi rum, és egy csapott evőkanál Cayenne Pepper őrlemény, hisz ez nem túl erős.

00-truffel-03.jpg

Eldolgoztam, és két órára a hűtőbe tettem (és jól ott felejtettem, így aztán kőkeményre dermedt, de aggodalomra semmi ok, mert szobahőmérsékleten dolgozhatóvá lágyul).

00-truffel-02.jpg

Amorf golyókat gyártottam belőle, holland kakaóporba, kókuszreszelékbe és őrölt dióba forgattam. Bedobozoltam.

00-truffel-01.jpg

 

Öröm volt látni, ahogyan örültek. Ebből a mennyiségből 85-90 darab készíthető.

Máté unokám odavolt a sajátjáért. Aztán a szülei úgy gondolták, hogyha kap a csilisből, akkor nem fog annyira ácsingózni a többire. Igyekeztem nem (túl) csípősre készíteni (az én fogalmaim szerint). Megkapta, azonnal betolta.

- Csíp? - kérdeztük tőle, persze kicsit kárörvendve, kicsit várakozva, de leginkább kíváncsian.

A bölcsis, két és háromnegyed éves unokám tátott szájjal lihegett, hunyorgott, sziszegett, kapott a gyümölcslé után, topogott egy kicsit, aztán kinyögte:

- Nem! - és nyújtotta a kezét a maradékért! A feleségem Palócföldön élő rokonai mondanák rá, hogy:

- Főgyig ember! (Nem palócoknak: földig ember).

Az biztos! Megindult az igazsághoz vezető úton, férfi lesz belőle, az már biztos (és csilitermesztő, remélem)

Chili Mikulás Solymáron

Készülök a Solymári Chili Mikulásra.

keszlet-800.jpg

Nagy bulinak ígérkezik, akinek holnapra nincs programja, annak szívből ajánlom, persze csak akkor, ha szereti a csípőset, annak is aki csak módjával, és annak is akinek azbeszt van a nyálkahártyája helyén! Mindenféle program lesz, kiemelés helyett beteszem a programot

chilimikulas2016.jpg

 

Sok mindenki ott lesz, aki számít a "szakmában", ha érdekel, akkor készült egy prezentáció a résztvevőkről, azt is megmutatom:

kistermelok-mikulas-16.jpg

Én is benne vagyok, és ez most számomra kicsit olyan, amikor tök átlagember felvillan a TV Híradóban, és fűnek fának újságolja... Igen, mert számomra ez már "valami", hiszen ez év elején magam sem gondoltam komolyan, hogy lesz valami az álmaimból! Nem volt semmi, csak elképzelés. De megcsináltam! Lett fóliasátram (olyan, amilyen, de használható), kineveltem a palántáimat, automata öntözést fabrikáltam,megtaláltam azt, amit árban is megfelelt... És lett őstermelői és kistermelői engedélyem. Elkezdhettem főzni a szószokat, utánajártam, honnan érdemes palackokat, kupakokat szerezni (vásárolni), lettek címkéim is, ami hatalmas szó, mert nagyon drágák, és a tervezés sem nekem való. A legnehezebbek közé tartozik a névadás is, ebben nem vagyok jó. De lassan, lassan minden kialakult. Mára vannak bejáratott piacok, ahol ismernek, és vannak újak, ahova járni fogok...

Ami ebben a listában nagyon aranyos, hogy tele van ilyen-olyan-amolyan chili-, -chili névvel, csak én vagyok benne "Székely István" a végén. Amiből az is látszik, hogy nem vagyok átlagos... vagy csak kilógok a sorból? (Ha valaki azt gondolja, hogy igen, akkor elárulom, hogy én is beletartozom az ilyen-olyan-amolyan chili-, -chili táborba, én vagyok a Chilistván.hu).

Szóval én is készülök. Ott leszek. Akit érdekel, valahol megtalál az árusok között, a magam hatvannyolc évével az egyik "legfiatalabb" csilis leszek!.

Gyertek, kóstoljatok ezerféle, jobbnál jobb chili szósz, csilikrém, lekvár, kivonat (bevonat), savanyúság várja az érdeklődőket!

 

Babos csilit főztem

Ha valamit szeretek, akkor az a babos csili. Lila hagymával, kevéske kukoricával (sajnos nincs friss korianderem), zöldpetrezselyemmel, isten!

Volt a fagyasztóban darált hús, meg egy bontott zacskó kukorica. babkonzerv meg mindig van itthon, nosza fogjunk hozzá! Este kivettem a húst, reggelre kiolvadt. Megdinszteltem a hagymát mehet rá a hús. Kicsit gyanús volt...

- Ez biztosan darált hús? - kérdeztem az asszonykámat.

- Lehet, hogy van benne némi rizs is- mondta, mert rakott rizsből kimaradt valamennyi. Nem baj, formabontó lesz a csilim, majd azt mondom, hogy á lá Ázsia.. Ment bele a paradicsomszósz, aztán a kukorica, szép nagy szemű, régen láttam ilyen kerek szeműt! Végül a konzerv bab. teleraktam 7pod - 7seas chili szósszal, hogy legyen egy kis ereje is, merthogy csili, nemde bár?  Összerottyant, fokhagyma bele, petrezselyem zöld, és kész.

Mehet a tányérra.

Gyanús. Sőt, nagyon gyanús. Lehet, hogy nem is rizs volt a darált húsban? Ahogyan jobban megnézem, ebben biza hús se nincsen! Legjobb esetben kuszkusz... 

Hát akkor hurrá, vega babos csilit alkottam, de legalább kukoricás!

Illetve várjál csak! Ráharaptam a kukoricára. Hát ez biza nem az! Sokkal inkább  csicseriborsó.

Viszont elmondhatom, hogy isteni erős volt! A 7 POD - 7 SEAS szószban legalább nem csalódtam! Az bizony csípett keményen, csak úgy bizsergett a szám széle, meg a garat!

Ha a kaja nem is, a szósz megérdemli, hogy idefényképeződjön:

7pod-7seas.jpg

Külön vagy egybe?

Tudom én, hogy a helyesírás ma már szinte senkinek sem szívügye. Amióta Fészbuk van, meg cset, azóta meg pláne. De terjed egy vész egyre jobban: különírják az "egybe írandót" és egybe amit "különkell". És aki látja a rosszat, az bizony egyre inkább átáll a jóról...

Azért hozom ezt fel, mert volt az egyik Kapszaicines zárt csoportban valaki, (nem számít, hogy ki, csak a jelenség az érdekes), aki egy piacra kerülő csilis terméken követte el ezeket a hibákat. Na, egye kutya, megmondom: én voltam.

Háromféle erősségű szószt terveztem: kis legény a gáton, legény a gáton, és nagy legény a gáton. És bizony kinyomtattam a "Nagylegény" és "Kislegény" szavakat a címkére. Aztán valahogy nem igazán tetszettek... Végül elmentem az MTA helyesírás ellenőrző honlapjára, megnéztem a külön vagy egybe menüpontot, és ott egyértelmű lett számomra, hogy külön kell írnom. Itt a link, amit szabadon használjon fel mindenki, aki úgy gondolja, hogy igényesen akar megjelenni (mondjuk egy termékkel), vagy olyan szöveggel, aminél a slendriánság bizony ront az igényes tartalmon.

http://helyesiras.mta.hu/helyesiras/default/kulegy#

Azóta új címkét terveztettem, és ilyen lesz a két ominózus:

akai_erosito.jpg

haba_sutotokos.jpg

Édest, vagy savanyút?

Most olvastam egy beszélgetést egy Fészbuk zárt csoportban (ami hol zárt, hol nyitott, de ha zárt is, akkor is felvesznek mindenkit a Kapaszaicin Klub - Chilikertész Fórumba, de a másik csoportba is: Chili,  - Kapszaicin függők - reklám vége, de aki nem tag, csak jöjjön nyugodtan!)

Szóval a téma az volt, hogy ki milyen ízű szószokat szeret, sóst, ecetest, édest vagy natúrt? Mint az várható, egy zárt, azonos érdeklődésű csoport tagjaitól, egységesen voltak hívei minden variációnak, és sokan (köztük én is) mind a négynek. Ez természetes és jó. Amiért ezt a blogbejegyzést írom az, hogy az édeset a húsokhoz egész lavinát indított meg!

(Jesszusom, megtöröltem a szemem, és tegnap chilivel dolgoztam, mindjárt folytatom...)

Látok. Valamennyire... fél szemmel...

Kezdték az édeset a húsokhoz témánál tájegységekhez kötni, hol eszik így, hol nem... Én ehhez szoktam, pedig nem vagyok sem zalai, sem alföldi, sem... Mert édesanyám Kárpátaljáról szökött át, amikor bejöttek az oroszok, és ő onnan hozta a szokást, hogy húsokhoz kompótot ettünk. (A francba... a szemem!). Ezt az átszökést egyszer meg kéne írni, mert kalandos volt ám! Két szóban:

Kezdő tanítónő volt, bejöttek az oroszok Munkácsra és ő úgy döntött, hogy átjön. De a határon hogyan megy át? Bement az ideiglenes közigazgatási hivatalba:

- Tovarisi (Kárpátalján akkor is beszéltek ám oroszul, vagyis inkább po-násomu), szeretnék itt maradni, és oroszul tanítani, de van egy nagy baj! - A hatóság teljesen összerémülte magát, mi lehet az a nagy baj, ha itt akar maradni ez a kuriózum kislány? - Már jelentkeztem a Szegedi Egyetemre és minden iratom ott van!

- Hát elvtárnő, adunk magának útlevelet, menjen el Szegedre, hozza el a papírjait és másnap ott taníthat Kárpátalján ahol akar. Elintézünk magának bármit!

Édesanyám összeszedte az iratait (dehogy voltak Szegeden!), és jött át Debrecenbe. Bement az Ideiglenes Kormányhoz, és állást kért. Azonnal kihelyezték Mikepércsre azzal, hogy áprilistól júniusig tanítsa meg a kallódó gyerekeket írni olvasni. Állítólag volt ott egy kastély, abban volt a háború utáni első iskola. Egyszer megpróbáltam érdeklődni Mikepércsen ez után, de válaszra se méltatott se az önkormányzat, se az iskola. Nem kaptam választ a kastélyt illetően. Az őszt már Szegeden kezdte, és valóban beadta a jelentkezését az egyetemre.

Ennyit az átszökésről. Két szó vége.

Szóval én áttértem a csatnira, mert az is édes, krémes, de csíp is, mint az isten nyila, vagy a kénköves pokol...

Kellemesen, pikánsan csípős alma-sárgarépa-narancs lekvár

És persze van chili lekvárom is a termékeim között (Füttyös Aji lekvár - azért füttyös, mert alma-narancs-sárgarépa lekvár Aji Amarillóval turbózva, és a gyerekeket azzal riogatják, hogy a sárgarépától tudnak majd fütyülni!). Amikor egy-egy vevő megkérdi, hogy mihez lehet enni, én a húsokat említem.

Mondjuk ez az egész nem lehetne kérdés Gordon Ramsey-nek, mert ha nézed a főzős műsorait több, mint gyakori a hús az édessel való párosítása!

Egy lépés az ismeretlenbe

Megjött a kistermelői engedélyem, így nekiálltam megfőzni az első szószaimat, belevágtam életem egyik igazán klassz kalandjába, piacozni kezdtem! - Capitano, kofa lett? - kérdezte egy ismerős a Fészbukon. Jelentem igen!

Most azon tépelődöm, hogy egy régen hiányzó blogbejegyzést írjak-e, amiben leírom, hogy mi minden történt a kertemben és a fóliában, vagy azt, ami most a legjobban foglalkoztat? Legyen az utóbbi! Annyit mindenképpen el kell mondanom, hogy szüreteltem, szószokat főztem... ja és nemrégiben megkaptam a kistermelői engedélyemet.

szoszok.jpg

Habanero Yellow, Trinidad Scorpion és Carolina Reaper az első szüret és az első szószalapanyag

Lehet a szószokat értékesíteni. Ja, előbb legyenek készen! Hát elkészültek! A göngyöleget beszereztem (nem volt könnyű!), címkéket "terveztem" nyomtattam a számítógépen. Az a helyzet, hogy megjelent hét könyvem, hát elmondhatom, hogy van készségem az íráshoz. Akik olvasták, azt mondták, jól tudok címet adni az írásaimnak, de egyhez nincs affinitásom: a szószokat elnevezni! Jó, kitaláltam, hogy ezek lesznek a Legény a gáton termékcsalád, a gyengébbek a Kislegény a gáton, és a durvák a Nagylegény a gáton névre hallgatnak. (A következő eresztésen már külön fogom írni a Kislegény és Nagylegény szavakat.) De mivel ez az erősséget jelzi csak... szóval gondban vagyok... nem tudom, hova fogok kilyukadni pedig a chili fesztiválokon annyi jópofa névvel találkoztam... No, mindegy!

szoszaim.jpg

Szóval itt vannak, hát akkor adjuk el őket! Hol is lehet? Az előírások szerint Budapesten és a kistermelés helyétől számított 40 km-es körzetben! Akkor piacozni fogok! Van Kisbéren is, van Móron is piac! Alaposan kikérdeztem az efféle tudományban jártas barátainkat, és felkészültem! Készítettem némi reklámanyagot, és leírást a termékeimhez, no meg árcédulákat is nyomtattam! Közhírré tettem, hogy itt kapható a "VILÁG ELSŐ SZÁMÚ AKAI CHILI SZÓSZA!", és azt, hogy Guiness rekorderekből főzöm.

Kisbéren elég jó helyet kaptam a sajtossal szemben. Kitettem az árukészletet.

koll_2016-09-22.jpg

Leültem, és vártam az első vásárlóra. Először csak érdeklődők jöttek.

- Mit árul? - kérdezte egy idős bácsi. Mondom. - Ezek mik? - kérdezi, és rámutat a darabonként eladó Aji Amarillóra, meg a Trinidad Congo Redre.

- Chili paprikák.

- Árulok én is de azok paprikák! - hallom az elgondolkodtató választ. - Nem ilyen göcsörtösek - jegyzi meg tétován.. A milyen fajtát árul kérdésre egyenes választ kapok: - Hát erőset! - Nem kínáltam meg...

A következő is csak érdeklődő. Meggusztálja a paprikákat. Nekem van barna Habaneróm, mondja, azt hiszem ő lehet a Kapszaicin Klubos kisbéri hölgy, de csak későn esett le a "tantalusz", így nem kérdeztem rá.

Az első vevő egy idősebb hölgy. A fiának viszi, ahogy mondja. A leggyengébből választ. Hát mégiscsak igaza van annak, aki azt mondja, hogy a gyengéket viszik, a durváknak nincs nagy keletjük?

Aztán jönnek akik kíváncsiak. Elsétálnak két-háromszor is, csak a szemük sarkából stírolják az árut, de drágállják, nem vesznek.

Jön a tudálékos:

- Ennek a szósznak hány szkovillja van? - érdeklődik, és nem érti, hogy a szósznak ereje van, a paprikának meg SHU-ja. Az mi, kérdezi, és tudom, olyannal állok szemben, aki mindent tud, és nem érdemes magyarázni neki. Azért vesz pár paprikát, mert ilyenje nincsen a kertjében. Előléptem vetőmagárussá!

- Iszt dasz sarf? - kérdi a dagadt csaj, aki biztosan jobban tud nálam németül, mivel neki ez az anyanyelve, én meg nem tudok. Ja! Meg akarod kóstolni? A fejét rázza, és magyaráz (illetve németez, de ez hülyén hangzik) valamit. Biztos a Hans-nak és Günternek vesz, mert kettőt is kiválaszt, a gazdaságosat, a kicsi 40 ml-es tégelyt...

Jönnek, néznek, és a fejüket rázzák a kínálásra. Hogy mennyi gyomorbajos van kis hazánkban, csak most derül ki számomra!

A magyarok nagyon szeretik az erőset sztereotípia nálam bevonult az Urban legend címszó alá!

Hatalmas élmény volt az első piacozás, és még azt is mondhatom, hogy kezdetnek nem is fogyott rosszul.

Másnap a móri piacon tettem tiszteletemet.

moripiac.jpg

Nem részletezem, de itt jobban ment az üzlet! és ami meglepő, vitték az erőset, mint a cukrot. Volt egy "kolléga", az egyik szomszéd árus, aki mondta, hogy visz egyet a valakijének.

- Kóstolja meg! - mondtam, és rámutattam a leggyengébbre. Naná, hogy a másik oldalra, a bitang erősbe nyúlt, és nyalta le a ropiról. Azt a szenvedést, amit véghez vitt, öröm volt nézni! Bár "elvesztettem" egy reménybeli vevőt, azért a népek láthatták, hogy a Világ első számú akai szósza valóban durva erős!

Szombaton meghódítom Budapestet is, az óbudai rendelő parkolójában már hirdetik a Chilistván.hu oldalamat is!

vorosvari-ut-piac-chilistvan.jpg

 

 

Nagypapa, valami történik a...

Holnap ötvenéves érettségi találkozó, a menyem felugrott inget vasalni, és persze jött Máté, a kis unokám is!

Az ölembe kucorodott. Csodák csodája, most nem a Vasas indulót kérte, hanem fényképeket akart nézegetni. Elővettem a számítógép egyik sarkából az apja kicsi kori képeit (és háttérzenének betettem a Vasas 2011-es indulót is)-

- Az én vagyok, a Máté! - mondja, amikor Szabolcs fiam két éves kori képét meglátja... Ennek én is, és az édesanyja is örül.

- Éhes vagyok! - közli lakonikusan a nagy képnézegetés közben.

- Kérsz vajas kenyeret? - kérdeztem, és már mentem is a konyhába, hogy megkenjek egy szeletet.

- Pâine cu unt, pâine cu unt... (vajas kenyér románul) - kántálja az édesanyjának, és jön ki a konyhába. Megkapja a kenyeret, és megyünk vissza képnézegetni. Egyszer csak megszólal:

- Nagypapa! Valami történik a számban! - mondja csodálkozó szemmel. Aztán kikerekedik a szeme:

- Mi történik a számban, nagypapa? - és már hangosan kiabál:

- Jaj, mi történik? Mi történik a számban??? - és sír, egyre jobban! Én meg a fejemhez kaptam!

- Úristen! A chili! - a reggeli rántottához a deszkán szelem a habanerót meg a hasonló, több százezres (SHU) finomságokat, a deszka átvette a kapszaicint! Az unokám sír, de már nem nagyon. Az édesanyja kikapja a kezéből a vajas kenyeret, bekapja:

- Igen, chilis, de csak éppen hogy! Alig! Nem fájhat, inkább a meglepetés...

Remélem, ez volt a két és fél éves Máté első találkozása a későbbi (egyik) szerelemmel!!!

Nagymarosi Csípős Fesztivál

Úgy tűnik, hogy elhanyagoltam a blogot. De hát az úgy van, hogy ültetés után az ember arra vár, hogy történjék valami, azaz legyen már termés, amit megmutathat...

Vajon miért van az, hogy a különböző események szervezői azt gondolják, hogy augusztus utolsó hétvégéjén már mindenki ráér, így aztán ekkor van a legtöbb és érdekes rendezvény. Én a nagymarosit választottam 2016 augusztus 27-én. Régen vártam (egész évben, a Solymári Chilimikulás óta), de végre itt van! Pedig a kusza nyaram miatt sok minden nem úgy alakult a chilik körül, ahogyan szerettem volna. A hét elején még úgy volt, hogy nem tudok ide se jönni, de végül sikerült.

Nem írok beszámolót, mert azt nyilván sokan megteszik, felteszek néhány képet, és hozzájuk tessék elképzelni a sváb zenét, amire a Wildenrosen néptáncegyüttes táncolt.

chilifesztival-103.jpg

Aztán keletit amire hastáncosnők mulattatták a publikumot, volt uruguay-i zenész, hangulatos volt, amíg az ember kószált a sátrak között és mustrálta a palackokba, üvegcsékbe és tégelyekbe zárt tüzet.

Volt chili szépségverseny, a nevezett növények előtt le a kalappal.

chilifesztival-101.jpg

Volt tombola, amin olyan szerencsés voltam, mint még tombolán soha! Nyertem két csípős bio gyümölcslevet, egy tekercs perennyica sajtot, és egy Chilivilág feliratú bögrét. Három nyeremény az öt tombolából! 

chilifesztival-102.jpg

Na, meg volt erős evő verseny.

A versenyzőknek Nagymarós Spagettit szolgáltak fel, kinek többet, kinek kevesebbet,, nyilván nem volt egy mérleg, ahol - mondjuk - mindenkinek kimértek volna 20 dekát... Ha a színpadra ültették volna őket (ahogyan bejelentették) sokkal többen láthatták volna őket, nemcsak az első sorból.

chilifesztival-104.jpg

Nem akartam hősködni, nem indultam.

chilifesztival-105.jpg

A verseny után sorban álltam én is egy kis maradék spagettiért. Igazság szerint otthon sokszor eszem erősebbet.

chilifesztival-106.jpg

De mivel volt aki erősen izzadt, meg minden, azt hiszem, gyengébbet kaptam, mint a versenyzők. Így aztán ki tudja, ki milyen erőset kapott? Ha én rendeznék spagetti evő versenyt, főznék egy jó erős szószt (ez itt is megvolt), a versenyzőket egyenként hívnám a színpadra, némi humoros, nagyképű duma kíséretében mutatnám be őket. Aztán mindenki kapna negyed kiló főtt spagettit (nem mérték), és kisorsolva 100 ml. szószt, amit a versenybírók öntenek a spagettire. Tenném ezt, ha vérre menő verseny lenne, ahol a győztes lenne a Nagymarosi Tűzokádó Chilikirály egy évig és kapna csiliből font nyakláncot, meg koronát, meg tudja a csuda mi minden frinc-francot.

De mivel itt nem volt semmi felhajtás, csak egy buli, így is jó volt. (Az ötleteimre nincs szabadalmi védettség, jövőre szabadon felhasználható)

Számomra itt ért véget a fesztivál, az utcabált meghagytam az ifjúságnak...

Sajnálom, hogy a solymári fesztivál a következő hét végén lesz, mert ilyen sűrűn sok a jóból. De elmegyek ha tudok!

(Nem tudtam.)

 

 

Tele a fóliasátor, és mégsem örülök felhőtlenül!

S01 - 137. nap - 2016. május 28.

Megvártam a május elejét, és hitelt adva a 15 napos előrejelzésnek beültettem a fóliasátramat. De előbb mutatok egy képet:

00-ultetes3.jpg

Ha olvasod a blogom, akkor emlékeztetlek arra, hogy egy palánta úgy bújt ki a földből, hogy a magház nem jött le a sziklevélről, aztán bűnös segedelmemmel leszakadt, de nem száradt el. Nos, láthatod, hogy mekkora lett egy jól fejletthez képest. Örülök, hogy megtartottam, és nem dobtam ki! Ami élni akar, azt hagyjuk is élni!

Először megmutatom, hogy hogyan ültetem el a palántáimat. Mások ültetnek, én elásom őket. Több éves tapasztalatom,, hogyha csak elültetem a palántáimat, akkor a kötött agyagtalaj páncélbevonatot képez a felszínen, és lehetetlen locsolni, mert az öntözővíz zöme elfolyik a felszínen (és sem a kapát, sem a derekamat nem loptam, hogy állandóan csak...) Tehát én mélyre ásom a palántát.

00-ultetes6.jpg

Az egy ásónyomba előbb teszek két maréknyi marhatrágyát, erre jön két marék palántaföld, és mehet a palánta. Körberakom agyagos földdel, és persze a tetejére is megy. Egészen a sziklevélig beültetem a földbe, mert legyökerezik, és később stabilabban áll. És marad még legalább tíz centi mély gödör. Ebbe megy a locsolóvíz, ami így nem folyik el, van idő beszivárogni a talajba.. Ezután teszem rá a talajtakaró fóliát (ezt az idén használok először, mert megóv a gyomok kapálásától és tudod, - nem loptam se a...!

00-ultetes7.jpg

Kint a szabadban téglákkal szorítom le, és a palánták mellé is teszek, hogy legyen lejtés a palánták felé. Ugyanezt a módszert alkalmaztam a fóliasátorban, csak ott vízáteresztő agroszövettel takartam a sorok közét.

00-ultetes4.jpg

A rögzítéshez műanyag fóliatüskéket használtam. Szépen beültettem az összes palántát.Ültetés után megcsináltam az öntözést. Januárban óccón vettem az Alibabánál. Összeraktam.

00-ultetes5.jpg

A kis piros fejeket csavargatni lehet, és beállítani a kifolyó víz mennyiségét! Hát ez hurrá! Nem?

00-ultet05.jpg

Nos, nem teljesen! Mert ha minden fejet csöpögésre állítok, akkor a vékonyka csövekben akkora a nyomás, hogy szétdurran az összeillesztéseknél, így csepegtetés helyett öntözésre használom, általában 20 percet van nyitva, és akkor megfelelő mennyiségű vizet kapnak a palánták!

Ezt a rendszert megcsináltam a kinti paprikák egy részéhez és a paradicsomokhoz is. Így most már csak várni kell, hogy izé... teremjenek, meg minden, vége a gondoknak.

A hír igaz, csak nem teljesen ebben a formában.

Mert az alsó képen látható, hogy amit kitanáltam, az bizonyos fokig beledőlt az ő dugájába. Mert az klassz, hogy a palántákat elástam mélyre, és van nekik gödrük, ahol öntözni lehet, de sajnos a fekete fólia mindegyik palánta alsó levelihez simul. És amikor 1500 fokra felmelegedett a dög feketéje, akkor sajnos a palánták alsó levelei szépen megsültek...

00-ultetes8.jpg

És a palánták zöme levetkezte az alsó leveleket, ami bizony visszavetette őket a fejlődésben! Egy se pusztult el, de nem röhögnek szegények odabent a fóliában, és kint a rekkenő napon, amikor fentről a Nap perzsel, alant pedig a fekete fólia süti őket!... szóval meggondolandó jövőre... ha simán palántázom, akkor nem éri el a fólia az alsó leveleket...

süti beállítások módosítása