Előbb kellett volna megírnom ezt a bejegyzést, de mindig elmaradt valamiért. Amikor kiszedtem az első fagyos éjszakák után a növényeket, sok zöld paprikát szedtem le. Zömmel zöldek voltak.

Péntek volt.  Szombaton Pestre kellett mennem, tanítani, hétfőn vissza, ez volt a terv. Hétfőn délután telefon:

- Muszáj megcsinálni a tanfolyamot, különben nem tudunk indulni a ACR-en!

Maradtam. A pesti tartózkodás megnyúlt tíz kerek napra. Hazajőve a paprikáim közül sokan beértek:

Nyilván volt köztük beteg, ami megfeketedett, de a Jellow Bhut Jolokiáim közül sok "besárgult".

A tulipánpaprikát közül sok pirosak lett, így megnyugodtam, lehet szószt főzni. A zöldekből részben savanyúság lett, részben főztem "zöld pasztát", amit "Zöld Arany"-ként kívánok főzéskor hasznosítani.

Viszonylag sok szószom és kencém lett, lehet belőle ajándékozni (ezzel letudva a karácsonyi vásárlás gondja is!)

A képen a három hét dl.-es éd két 200-ml-es üvegcse a zöld aranyam.

Amitől a legtöbbet várok az a Jellow Bhut Jolokia, Sárga Habanero és Aji Amarillo "válogatás" és a belőle készült krém. (Ez kakukktojás, mert nem idényvégi).

A következő szezon a tervezéssel fog indulni, amikor meghatározom, hogy miből hány tövet fogok ültetni, előkészítem a cserepeket, meg minden efféle. Az idén nagyon megjártam, mert sárga műanyag jelölőkre írtam fel a fajta neveket, és mire a palántát ki kellett ültetnem, szépen elhalványult az alkoholos filc is.

Többeknél láttam blogbejegyzéseket Sx-el indítani. És mivel leesett a tantusz, hogy az "S"zezont jelent, én is alkalmazni fogom ezt a jelölést.

S0-utolsó bejegyzése.

Ha érdekelnek a tengerészek mindennapjai, a tengerjárókon írott naplóim, olvassad a Hajók, gépek, tengerészek blogomat.