A nagy szomorúság után nekiálltam magokat csíráztatni, majd elültettem őket. Okulva a múltkori esetből, most propagátorba vetettem. Hármat is megtöltöttem magokkal. Osztán vártam, hogy kikeljenek. És megint csináltam egy hülyeséget. nem figyeltem arra, hogy a chinense fajták és az annuum között…

Nyolc napot távol voltam. Úgy gondoltam, hogy technikailag kellőképpen felkészültem, Kell világítás, megfelelő hőmérséklet és öntözés. Működött a világítás automatika, ezzel semmi gond. Egy öntözőrendszert is beállítottam. Sajnos ez az utolsó pillanatban érkezett meg, így nem volt sok időm…

Végre! Azt hiszem minden chilifanatikus, aki növényeket babusgat, ezt a napot várja türelmetlenül. Elérkezett, és rohadt pipa vagyok magamra! Nem tudom, más is így van-e ezzel, de belőlem ilyenkor kitör az ősparszt földéhsége, elvesztem a fejem és a józan eszem! Nem az ész, hanem a vágy munkálódik…