Chiliskedéseim a kapszaicin jegyében...

Port of Chili - Chilikikötő

Egy lépés az ismeretlenbe

2016. szeptember 24. - Seafalcon

Megjött a kistermelői engedélyem, így nekiálltam megfőzni az első szószaimat, belevágtam életem egyik igazán klassz kalandjába, piacozni kezdtem! - Capitano, kofa lett? - kérdezte egy ismerős a Fészbukon. Jelentem igen!

Most azon tépelődöm, hogy egy régen hiányzó blogbejegyzést írjak-e, amiben leírom, hogy mi minden történt a kertemben és a fóliában, vagy azt, ami most a legjobban foglalkoztat? Legyen az utóbbi! Annyit mindenképpen el kell mondanom, hogy szüreteltem, szószokat főztem... ja és nemrégiben megkaptam a kistermelői engedélyemet.

szoszok.jpg

Habanero Yellow, Trinidad Scorpion és Carolina Reaper az első szüret és az első szószalapanyag

Lehet a szószokat értékesíteni. Ja, előbb legyenek készen! Hát elkészültek! A göngyöleget beszereztem (nem volt könnyű!), címkéket "terveztem" nyomtattam a számítógépen. Az a helyzet, hogy megjelent hét könyvem, hát elmondhatom, hogy van készségem az íráshoz. Akik olvasták, azt mondták, jól tudok címet adni az írásaimnak, de egyhez nincs affinitásom: a szószokat elnevezni! Jó, kitaláltam, hogy ezek lesznek a Legény a gáton termékcsalád, a gyengébbek a Kislegény a gáton, és a durvák a Nagylegény a gáton névre hallgatnak. (A következő eresztésen már külön fogom írni a Kislegény és Nagylegény szavakat.) De mivel ez az erősséget jelzi csak... szóval gondban vagyok... nem tudom, hova fogok kilyukadni pedig a chili fesztiválokon annyi jópofa névvel találkoztam... No, mindegy!

szoszaim.jpg

Szóval itt vannak, hát akkor adjuk el őket! Hol is lehet? Az előírások szerint Budapesten és a kistermelés helyétől számított 40 km-es körzetben! Akkor piacozni fogok! Van Kisbéren is, van Móron is piac! Alaposan kikérdeztem az efféle tudományban jártas barátainkat, és felkészültem! Készítettem némi reklámanyagot, és leírást a termékeimhez, no meg árcédulákat is nyomtattam! Közhírré tettem, hogy itt kapható a "VILÁG ELSŐ SZÁMÚ AKAI CHILI SZÓSZA!", és azt, hogy Guiness rekorderekből főzöm.

Kisbéren elég jó helyet kaptam a sajtossal szemben. Kitettem az árukészletet.

koll_2016-09-22.jpg

Leültem, és vártam az első vásárlóra. Először csak érdeklődők jöttek.

- Mit árul? - kérdezte egy idős bácsi. Mondom. - Ezek mik? - kérdezi, és rámutat a darabonként eladó Aji Amarillóra, meg a Trinidad Congo Redre.

- Chili paprikák.

- Árulok én is de azok paprikák! - hallom az elgondolkodtató választ. - Nem ilyen göcsörtösek - jegyzi meg tétován.. A milyen fajtát árul kérdésre egyenes választ kapok: - Hát erőset! - Nem kínáltam meg...

A következő is csak érdeklődő. Meggusztálja a paprikákat. Nekem van barna Habaneróm, mondja, azt hiszem ő lehet a Kapszaicin Klubos kisbéri hölgy, de csak későn esett le a "tantalusz", így nem kérdeztem rá.

Az első vevő egy idősebb hölgy. A fiának viszi, ahogy mondja. A leggyengébből választ. Hát mégiscsak igaza van annak, aki azt mondja, hogy a gyengéket viszik, a durváknak nincs nagy keletjük?

Aztán jönnek akik kíváncsiak. Elsétálnak két-háromszor is, csak a szemük sarkából stírolják az árut, de drágállják, nem vesznek.

Jön a tudálékos:

- Ennek a szósznak hány szkovillja van? - érdeklődik, és nem érti, hogy a szósznak ereje van, a paprikának meg SHU-ja. Az mi, kérdezi, és tudom, olyannal állok szemben, aki mindent tud, és nem érdemes magyarázni neki. Azért vesz pár paprikát, mert ilyenje nincsen a kertjében. Előléptem vetőmagárussá!

- Iszt dasz sarf? - kérdi a dagadt csaj, aki biztosan jobban tud nálam németül, mivel neki ez az anyanyelve, én meg nem tudok. Ja! Meg akarod kóstolni? A fejét rázza, és magyaráz (illetve németez, de ez hülyén hangzik) valamit. Biztos a Hans-nak és Günternek vesz, mert kettőt is kiválaszt, a gazdaságosat, a kicsi 40 ml-es tégelyt...

Jönnek, néznek, és a fejüket rázzák a kínálásra. Hogy mennyi gyomorbajos van kis hazánkban, csak most derül ki számomra!

A magyarok nagyon szeretik az erőset sztereotípia nálam bevonult az Urban legend címszó alá!

Hatalmas élmény volt az első piacozás, és még azt is mondhatom, hogy kezdetnek nem is fogyott rosszul.

Másnap a móri piacon tettem tiszteletemet.

moripiac.jpg

Nem részletezem, de itt jobban ment az üzlet! és ami meglepő, vitték az erőset, mint a cukrot. Volt egy "kolléga", az egyik szomszéd árus, aki mondta, hogy visz egyet a valakijének.

- Kóstolja meg! - mondtam, és rámutattam a leggyengébbre. Naná, hogy a másik oldalra, a bitang erősbe nyúlt, és nyalta le a ropiról. Azt a szenvedést, amit véghez vitt, öröm volt nézni! Bár "elvesztettem" egy reménybeli vevőt, azért a népek láthatták, hogy a Világ első számú akai szósza valóban durva erős!

Szombaton meghódítom Budapestet is, az óbudai rendelő parkolójában már hirdetik a Chilistván.hu oldalamat is!

vorosvari-ut-piac-chilistvan.jpg

 

 

Nagypapa, valami történik a...

Holnap ötvenéves érettségi találkozó, a menyem felugrott inget vasalni, és persze jött Máté, a kis unokám is!

Az ölembe kucorodott. Csodák csodája, most nem a Vasas indulót kérte, hanem fényképeket akart nézegetni. Elővettem a számítógép egyik sarkából az apja kicsi kori képeit (és háttérzenének betettem a Vasas 2011-es indulót is)-

- Az én vagyok, a Máté! - mondja, amikor Szabolcs fiam két éves kori képét meglátja... Ennek én is, és az édesanyja is örül.

- Éhes vagyok! - közli lakonikusan a nagy képnézegetés közben.

- Kérsz vajas kenyeret? - kérdeztem, és már mentem is a konyhába, hogy megkenjek egy szeletet.

- Pâine cu unt, pâine cu unt... (vajas kenyér románul) - kántálja az édesanyjának, és jön ki a konyhába. Megkapja a kenyeret, és megyünk vissza képnézegetni. Egyszer csak megszólal:

- Nagypapa! Valami történik a számban! - mondja csodálkozó szemmel. Aztán kikerekedik a szeme:

- Mi történik a számban, nagypapa? - és már hangosan kiabál:

- Jaj, mi történik? Mi történik a számban??? - és sír, egyre jobban! Én meg a fejemhez kaptam!

- Úristen! A chili! - a reggeli rántottához a deszkán szelem a habanerót meg a hasonló, több százezres (SHU) finomságokat, a deszka átvette a kapszaicint! Az unokám sír, de már nem nagyon. Az édesanyja kikapja a kezéből a vajas kenyeret, bekapja:

- Igen, chilis, de csak éppen hogy! Alig! Nem fájhat, inkább a meglepetés...

Remélem, ez volt a két és fél éves Máté első találkozása a későbbi (egyik) szerelemmel!!!

Nagymarosi Csípős Fesztivál

Úgy tűnik, hogy elhanyagoltam a blogot. De hát az úgy van, hogy ültetés után az ember arra vár, hogy történjék valami, azaz legyen már termés, amit megmutathat...

Vajon miért van az, hogy a különböző események szervezői azt gondolják, hogy augusztus utolsó hétvégéjén már mindenki ráér, így aztán ekkor van a legtöbb és érdekes rendezvény. Én a nagymarosit választottam 2016 augusztus 27-én. Régen vártam (egész évben, a Solymári Chilimikulás óta), de végre itt van! Pedig a kusza nyaram miatt sok minden nem úgy alakult a chilik körül, ahogyan szerettem volna. A hét elején még úgy volt, hogy nem tudok ide se jönni, de végül sikerült.

Nem írok beszámolót, mert azt nyilván sokan megteszik, felteszek néhány képet, és hozzájuk tessék elképzelni a sváb zenét, amire a Wildenrosen néptáncegyüttes táncolt.

chilifesztival-103.jpg

Aztán keletit amire hastáncosnők mulattatták a publikumot, volt uruguay-i zenész, hangulatos volt, amíg az ember kószált a sátrak között és mustrálta a palackokba, üvegcsékbe és tégelyekbe zárt tüzet.

Volt chili szépségverseny, a nevezett növények előtt le a kalappal.

chilifesztival-101.jpg

Volt tombola, amin olyan szerencsés voltam, mint még tombolán soha! Nyertem két csípős bio gyümölcslevet, egy tekercs perennyica sajtot, és egy Chilivilág feliratú bögrét. Három nyeremény az öt tombolából! 

chilifesztival-102.jpg

Na, meg volt erős evő verseny.

A versenyzőknek Nagymarós Spagettit szolgáltak fel, kinek többet, kinek kevesebbet,, nyilván nem volt egy mérleg, ahol - mondjuk - mindenkinek kimértek volna 20 dekát... Ha a színpadra ültették volna őket (ahogyan bejelentették) sokkal többen láthatták volna őket, nemcsak az első sorból.

chilifesztival-104.jpg

Nem akartam hősködni, nem indultam.

chilifesztival-105.jpg

A verseny után sorban álltam én is egy kis maradék spagettiért. Igazság szerint otthon sokszor eszem erősebbet.

chilifesztival-106.jpg

De mivel volt aki erősen izzadt, meg minden, azt hiszem, gyengébbet kaptam, mint a versenyzők. Így aztán ki tudja, ki milyen erőset kapott? Ha én rendeznék spagetti evő versenyt, főznék egy jó erős szószt (ez itt is megvolt), a versenyzőket egyenként hívnám a színpadra, némi humoros, nagyképű duma kíséretében mutatnám be őket. Aztán mindenki kapna negyed kiló főtt spagettit (nem mérték), és kisorsolva 100 ml. szószt, amit a versenybírók öntenek a spagettire. Tenném ezt, ha vérre menő verseny lenne, ahol a győztes lenne a Nagymarosi Tűzokádó Chilikirály egy évig és kapna csiliből font nyakláncot, meg koronát, meg tudja a csuda mi minden frinc-francot.

De mivel itt nem volt semmi felhajtás, csak egy buli, így is jó volt. (Az ötleteimre nincs szabadalmi védettség, jövőre szabadon felhasználható)

Számomra itt ért véget a fesztivál, az utcabált meghagytam az ifjúságnak...

Sajnálom, hogy a solymári fesztivál a következő hét végén lesz, mert ilyen sűrűn sok a jóból. De elmegyek ha tudok!

(Nem tudtam.)

 

 

Tele a fóliasátor, és mégsem örülök felhőtlenül!

S01 - 137. nap - 2016. május 28.

Megvártam a május elejét, és hitelt adva a 15 napos előrejelzésnek beültettem a fóliasátramat. De előbb mutatok egy képet:

00-ultetes3.jpg

Ha olvasod a blogom, akkor emlékeztetlek arra, hogy egy palánta úgy bújt ki a földből, hogy a magház nem jött le a sziklevélről, aztán bűnös segedelmemmel leszakadt, de nem száradt el. Nos, láthatod, hogy mekkora lett egy jól fejletthez képest. Örülök, hogy megtartottam, és nem dobtam ki! Ami élni akar, azt hagyjuk is élni!

Először megmutatom, hogy hogyan ültetem el a palántáimat. Mások ültetnek, én elásom őket. Több éves tapasztalatom,, hogyha csak elültetem a palántáimat, akkor a kötött agyagtalaj páncélbevonatot képez a felszínen, és lehetetlen locsolni, mert az öntözővíz zöme elfolyik a felszínen (és sem a kapát, sem a derekamat nem loptam, hogy állandóan csak...) Tehát én mélyre ásom a palántát.

00-ultetes6.jpg

Az egy ásónyomba előbb teszek két maréknyi marhatrágyát, erre jön két marék palántaföld, és mehet a palánta. Körberakom agyagos földdel, és persze a tetejére is megy. Egészen a sziklevélig beültetem a földbe, mert legyökerezik, és később stabilabban áll. És marad még legalább tíz centi mély gödör. Ebbe megy a locsolóvíz, ami így nem folyik el, van idő beszivárogni a talajba.. Ezután teszem rá a talajtakaró fóliát (ezt az idén használok először, mert megóv a gyomok kapálásától és tudod, - nem loptam se a...!

00-ultetes7.jpg

Kint a szabadban téglákkal szorítom le, és a palánták mellé is teszek, hogy legyen lejtés a palánták felé. Ugyanezt a módszert alkalmaztam a fóliasátorban, csak ott vízáteresztő agroszövettel takartam a sorok közét.

00-ultetes4.jpg

A rögzítéshez műanyag fóliatüskéket használtam. Szépen beültettem az összes palántát.Ültetés után megcsináltam az öntözést. Januárban óccón vettem az Alibabánál. Összeraktam.

00-ultetes5.jpg

A kis piros fejeket csavargatni lehet, és beállítani a kifolyó víz mennyiségét! Hát ez hurrá! Nem?

00-ultet05.jpg

Nos, nem teljesen! Mert ha minden fejet csöpögésre állítok, akkor a vékonyka csövekben akkora a nyomás, hogy szétdurran az összeillesztéseknél, így csepegtetés helyett öntözésre használom, általában 20 percet van nyitva, és akkor megfelelő mennyiségű vizet kapnak a palánták!

Ezt a rendszert megcsináltam a kinti paprikák egy részéhez és a paradicsomokhoz is. Így most már csak várni kell, hogy izé... teremjenek, meg minden, vége a gondoknak.

A hír igaz, csak nem teljesen ebben a formában.

Mert az alsó képen látható, hogy amit kitanáltam, az bizonyos fokig beledőlt az ő dugájába. Mert az klassz, hogy a palántákat elástam mélyre, és van nekik gödrük, ahol öntözni lehet, de sajnos a fekete fólia mindegyik palánta alsó levelihez simul. És amikor 1500 fokra felmelegedett a dög feketéje, akkor sajnos a palánták alsó levelei szépen megsültek...

00-ultetes8.jpg

És a palánták zöme levetkezte az alsó leveleket, ami bizony visszavetette őket a fejlődésben! Egy se pusztult el, de nem röhögnek szegények odabent a fóliában, és kint a rekkenő napon, amikor fentről a Nap perzsel, alant pedig a fekete fólia süti őket!... szóval meggondolandó jövőre... ha simán palántázom, akkor nem éri el a fólia az alsó leveleket...

Beültetés előtt

S01 - 104 nap - 2016.04.25.

Hát a cím elég hülyén hangzik. De ha azt írom, hogy kiültetés, akkor mindenki (én is) arra gondol, hogy mennek ki a palánták a szabad földbe. Pedig nem, csak mennek be a fóliasátorba.

Biztosan vannak, akik már a fóliában gyönyörködnek a palántáikban, de én még nem vettem a bátorságot, hogy kivigyem őket a lakásból. Illetve van egy tálcányi növényem, amit napok óta kint tartok, de ez a benti helyhiánynak köszönhető.

Sajnos az időjárási előrejelzések nem olyan jók, hogy a fóliára mertem volna bízni a palántákat. Most is, holnapután éjszakára, -2 fokot mond a Köpönyeg.hu, és nálunk jellemzően hidegebb szokott lenni, mint az előrejelzés. Így még várok, és készítem elő ültetésre a dolgokat a sátorban.

Ja, hogy te még azt se tudod, hogy van fóliasátram? Pedig igen! Tudom, előbb kellett volna megcsinálnom, de sokáig vacilláltam, hogy 68 éves fejjel belevágjak-e, de arra gondoltam, ha a korom miatt nem csinálom meg, akkor valóban egy vénség vagyok, pedig belül csak harminc múltam. Hát belevágtam. Tapasztalat és gyakorlat nélkül. Egy kicsit el is baltáztam, a következőt már tudom, hogyan fogom csinálni. Ez is olyan mint a fiatalok lakásvásárlása és berendezése: az elsőt az ellenségednek rendezed be, a másodikat a barátodnak, a harmadikat magadnak!

Szóval a fóliasátor születése képekben:

folia1.jpg

Ha újra kezdeném, akkor egy kicsit keskenyebbre csinálnám...

folia2.jpg

 

folia3.jpg

A deszkák toldása.

folia9.jpg

A deszkák rögzítése. Később mindet alaposan betekertem fóliával

folia4.jpg

Egyedül nem lehet a fóliát feltenni. A "megoldhatatlan" gond a sarkok voltak! Hogyan lehet feszesre húzni? Hát ez bizony nem sikerült!

folia5.jpg

Áll a sátor és van ajtaja is...

folia6.jpg

Sajnos egy citromfám megégett, amikor kivittem a sátorba napoztatni (és jól ott felejtettem), de szerencsére túlélte.

citromfa.jpg

Így aztán, amikor azt olvastam, hogy nálam sokkal okosabb chilizők a sátorba Raschel hálót használnak a nap erejének csökkentésére, azonnal beszereztem egy 30%-ost. Hasonló, mint a hagyma és burgonyazsák.

folia8.jpg

És felástam a beültetendő területet!

folia10.jpg

A reumám és a porckopásom azért nem ásásra predesztinál, ráadásul ennyire csont száraz talajon. Három nap alatt sikerült, de megcsináltam... Hát...  Na, mindegy, készen van! A sátor 4,5 x 7,5 méteres, ez 33,75 négyzetméter, középen maradt egy méteres sáv, így aztán 26 négyzetmétert kellett felásnom.

folia7.jpg

Most itt tartok. Körben sima fekete fólia akadályozza a gyomokat majd, a soroknál és közte majd vízáteresztő takarófólia.

 

Átültetek!

S01 - 080. nap - 2016.04.01.

A gordiuszi csomót úgy oldottam meg, hogy másodikán írom az elsejei bejegyzést, így nem veheted tréfának! (szmájli)

Szóval elérkezett az az idő, amikor a dzsungel áttekinthetetlen! Már a lomb túlnő a cserepek és poharak adta lehetőségen. Persze, szép a szemnek.

p1170099.JPG

de azt hiszem, nem jó a növénynek! Ezért Nekiláttam a ritkításnak! nagyobb cserepet kaptak, sajnos sem litert, sem űrtartalmat, sem méretet nem tudok megadni. Van egy csomó üres virágcserepem, azokat használom!

p1170132.JPG

Nem tudom, vajon nem szentségtörés-e, de én a virágföldet se nem perlittel, se nem kókuszrosttal hígítottam, hanem hallgattam a kertész szomszédra, aki szerint itt nagyon jó talaj van, csak túl kötött. Azt ajánlotta, hogy szedjem össze a vakondtúrások dombjait és azzal keverjem a minőségi palántaföldet! megfogadtam, mert túrásból több van, mint kell, így két legyet ütöttem egy csapásra!

p1170133.JPG

Az átültetetteket átvittem a fűtött melegházukba, így azok biztonságban vannak, és nőhetnek kedvükre! Nekem is maradt négy tálcám, három villany alatt, egy az ablakban várja a május második felét! Nagyjából hatvan tő palánta ment át, nekem is nagyjából ugyanannyi maradt.

 

Vigyázz a túlöntözésre!

S01 - 077 nap - 2016. március 29.

A címben idézett mondatot, vagy valamelyen szinonimáját biztosan sokszor olvashatod a chilis fészbukos csoportokban. Nos, én megfogadtam, de piszkosul. Az ajánlás heti kétszeri öntözés. A guglis naptárba szépen beírtam, öntözni, és négy naponta ismétlődik, ez 8 naponkénti kétszeri, szóval klassz! Nem kell agyalnom azon, hogy mikor is öntöztem, mikor jön a következő. Az internet ettől kezdve ezt is megmondja!

Oszt úgy jártam, hogy majd kiszáradt egy csomó palántám! Alig tudtam egy gyors öntözéssel megmenteni a "drágaszágaimat"! Egy kivételével sikerült. Csak egy Zimbabwe Birds Eye pusztult el. Na mi volt ebben az érdekes? Hát az, hogy csak egyetlen palántám volt, ebből az idén csak magnak valót akartam. Nosza szétmorzsoltam egyet a tartalák, szárított paprikás kosárkából, s két magot gyorsan a cserépbe dugtam, és most hál' Istennek – van egy ekkora palántám:

elszaradt.jpg

Aztán azt is olvastam, hogy nem jó a palántákat "alulról" öntözni, hogy egyszerűen a tálcába öntöm a vizet, arra van szükségük, hogy fölülről kapják a nedvességet, mert akkor itatódik át rendesen, meg minden.

Nos, így is tettem! Szépen egyesével elővettem a palántákat, kicsi kannával öntöztem egyenként, és csak annyi vizet kaptak, hogy átfolyjon rajtuk. Ami kiment a tálcába, az is maradt nekik. Tegnap volt harmadik napja, hogy így öntöztem őket. A palánták kétharmadánál a föld tegnapra csont száraz lett, a levelek kókadoztak, lankadtak...

Természetesen megkapták a vizüket a tálcába öntve. Azonnal magukhoz tértek!

Szóval inkább ezentúl majd magamra hallgatok (meg arra, akinek több ezer palántája van), és ha úgy látom, akkor meglocsolom őket, úgy, ahogyan gondolom. Persze vigyázva, hogy ne öntözzem túl őket!!!

Közben a palánták csak nőnek, nőnek, lassan azon kell gondolkoznom, hogy hova kerüljenek, mert kezdenek túlzsúfoltak lenni. A három szívatótálcából csináltam négyet, és egy ment az ablakba. Oda kerültek a Capiscum annuumok, meg az Aji Amarillóm. Azért tettem így, mert az Ajik sokkal magasabbak lettek a többinél. Közben megtudtam, hogy az Aji növésben megelőzi a többi chilit, és a legnagyobb (legmagasabb) palántát nevelik!

netre.jpg

Úgy látom, a palántáim igazán jól érzik magukat, mert szépen nőnek, dúsak, tetszetősek. Az asszonykám, aki eleinte "áldozatnak" érezte, hogy "beengedett" az étkezőbe a palántákkal, most azt mondja:

Olyan szépek! Amikor reggel kijövök, és az első pillantásom a sok-sok zöld palántára esik, nagyon jó érzés! – és milyen igaza van!

És hogy lesz paprikám, nevesül Aji Amarillóm biztosan, arra itt a bizonyíték!

viragzik.jpg

Úgy döntöttem, hogy nem fogom leszedni. Sok mindent olvastam, hogy miért érdemes leszedni az első virágokat. Ugyanis később majd  "meghálálja", és sokkal több termést hoz. Mert nem a termés nevelésére fordítja az energiáit a növény, hanem a növekedésre... Nos meglátjuk. Én most azt mondom, hogy megtartom őket, és kíváncsi leszek, hogyan viselkednek.

Van egy sanda gyanúm, hogy a paprika nem hülye, és tudja, mikor kell virágoznia!

 

 

 

Kilábaltam a palántátlansági gödörből!

S1 - 043 nap. 2016.február 24.

A nagy szomorúság után nekiálltam magokat csíráztatni, majd elültettem őket. Okulva a múltkori esetből, most propagátorba vetettem. Hármat is megtöltöttem magokkal.

03-milyenlett.jpg

Osztán vártam, hogy kikeljenek. És megint csináltam egy hülyeséget. nem figyeltem arra, hogy a chinense fajták és az annuum között jelentős az eltérés a kikelési idő illetően! És így nézett ki a palántanevelő: jól látszik, hogy a Jalapenók már állnak, mint Katiban a gyerek, de a mellette levő sorban még nem kezdett el kibújni a palánta.

05-milyenlett.jpg

És itt is látszik, hogy a Jalapenók göngyörködve gubancban kelnek ki, és később emelkednek fel, szép szálfára.

A következő fotón megmutatom, hogy az itt már egyenesek milyenek voltak kelés után:

00-milyenlett.jpg

meg:

01-milyenlett.jpg

De mint látod a fenti fotókon, szépen kiegyenesedtek!! Aztán hamarosan eljött az átültetés, amikor már a két sziklevél mellett volt már másik kettő. Ekkor kis műanyag cserepekbe kerültek. A szembe szomszéd barátaink kertészek, hatalmas üvegházuk van, és tőlük tanultam, hogy átültetéskor, és a kiültetéskor is amilyen mélyen csak lehet le kell tenni a növénykét. valójában a sziklevélig került most a földbe. Ugyanis a paprika is, meg a paradicsom is hajlamos a föld alá került szárból gyökeret ereszteni, és később majd meghálálja, amikor a földbe kell kapaszkodni, hogy megtartsa a növényt.

chilicserepben1.jpg

Lehet, hogy azt mondod, még nem elég nagy az átültetéshez, de kényszerített az a butaságom, hogy a progátorban más körülmény kell a ki nem kelt magoknak, mint a kis palántáknak, ezért már most átültettem őket. Láthatod, hogy milyen hosszú a palánta szára, és milyen mélyen kerül a földbe! Ezekből a cserepekből átlátszó műanyag poharakba kerülnek. Erre már biztonságosan tudok filccel írni, így nem kell színmegjelölést alkalmaznom.

chilicserepben4.jpg

És utolsónak megmutatok egy érdekességet! Sikerült egy Trinidad Moruga palántát "sikeresen lefejeznem". A szegényke úgy bújt elő, hogy a fején sapkát hordott mégpedig a megszáradt magot. Ugye azt már tudjuk, hogy a csírából a gyökér lesz, és amikor kibújik a növényke akkor a szára kétrét van görnyedve, és amikor kikel, akkor a két sziklevelet kihúzza a magból, és az a földben marad. Ez a magsapka akkor fordulhat elő (szerintem), ha nem elég mélyre ültetem a magot. Nos az utolsó képen láthatóról le akartam operálni a sapkáját. Megspricceltem egyszer-kétszer-háromszor, és amikor óvatosan lefejtettem, bizony a két sziklevél jött a maghéjjal. De ez a palánta nem száradt el, él még mindig, és amikor nagyítóval megvizsgáltam, láttam, hogy két, negyed milliméteres bigyóka van a csúcsán, amiből ha a Jóisten is úgy akarja, lesz két levél, és egyszer majdcsak utoléri a társaikat, de ha nem, akkor majd jövőre! Mert ha lesz belőle valami, akkor ezt bizony át fogom teleltetni! Mert ő megérdemli!

chilicserepben5.jpg

 

 

 

Nagy (volt) az én szomorúságom, de nem adom fel!

S1 - 026 nap. 2016. február 7.

Nyolc napot távol voltam. Úgy gondoltam, hogy technikailag kellőképpen felkészültem, Kell világítás, megfelelő hőmérséklet és öntözés. Működött a világítás automatika, ezzel semmi gond. Egy öntözőrendszert is beállítottam. Sajnos ez az utolsó pillanatban érkezett meg, így nem volt sok időm kísérletezgetni, sok vesződséggel úgy, ahogy működőképessé tettem. Ezzel az egyik baj az volt, hogy a víz magától hülye, és nem akar felfelé folyni. A másik, hogy nem nekem, hanem egy bizonyos Bernoullinak fogad szót és nem nekem.

Először is arra kellett rájönnöm, hogy nem igazán tudok emeletes öntözőrendszert kialakítani a meglévő eszközeimmel, mert emiatt a bizonyos francia krapek miatt a víz az alsó tálcába akar folyni, középre sokkal kevesebb, és a legfölsőbe meg alig. Szóval ilyenek a franciák, tök megbízhatatlanok. Ezért úgy kellett elrendeznem a tálcákat, hogy a kifolyó csövek (3 darab) közel azonos magasságban legyenek. A felső tálcában elfektettem, a két alsóba meg szabad csövön keresztül folyattam. Összejött, úgy-ahogy ki tudtam szintezni is a tálcákat.

Hogyan lesz kellően meleg, ha nincs fűtés. Az e-Bayen vettem két melegítő fóliát, 28 wattosat, állítható ráadásul a hőmérséklet. Persze semmi jelölés, hogy itt hány a fok, ott meg mennyi? Ezt mint egy transzcendes guru, kézrátétellel állapítottam meg (no meg egy hőmérővel).

Minden belőve, felmentünk Pestre unokázni, meg tanítottam, meg minden, nyolc nap múlva haza.

Nagyon elkeseredtem, amikor azt láttam, hogy a föld kiszáradt, és alig-alig bújt ki néhány mag. Mindössze 18%-a kelt ki az elültetetteknek. Nyilván elszámoltam a vizet, mert a melegítőfólia jól kiszáríthatta a földet... Annyit sikerült megállapítanom, hogy ezek a kisállatoknak való melegítőfóliák nem bírják a nyolc napos 24 órás üzemet, mert az egyik már tönkrement, a másik pár perc múlva csattant, amikor hazaértünk.

2016-01-27-palantatalca-002.jpg

Persze azonnal alaposan meglocsoltam őket, és vártam, hogy hátha... Annyi történt, hogy – hál' Istennek – két Carolina Reaper kikelt még, és a Trinidad Morugából is lett három darab, valamint a 7 Pot Brownból is, így a legerősebbekből lesz mutatóba.

Három nap múlva nekiálltam, hogy kibányásszam az egész palántatálcát, bár tudom, nincs még ideje az átültetésnek. Találtam még élő magokat feltörekvő csírával, ezeket elültettem. Úgy gondolom. az is baj volt, hogy túl mélyre tettem a magokat. Ugyanis néhány mag kikelt, de valami miatt teljesen össze volt gubancolódva a föld alatt, a mag köré tekeredve aminek szárnak kellett volna lenni. Nem tudom, mi lehetett az oka.

No, mindegy. Kis műanyag cserepekbe kerültek, fele palántaföld, fele kókuszrost, és nekiálltam a maradék magokból pótolni. Törölgető kendőt nedvesítettem meg, és közé tettem a magokat, azt egy műanyag dobozba, ami a kályha tetejére került egy vastag laticell darabra, hogy ne közvetlenül érintkezzen a csempével a doboz.

2016-01-31magok.jpg

Okulva a kudarcból, kisebb palántatálcát használtam, 24 darabosat, és ezeknek van teteje is, tartják a párát.

Még nincs fotó, de az ültetés utáni napon az első Thai Dragon már ki is bújt, holott az előző eresztésben mind a hat mag meghótt.

Most megint reménykedem, és várakozó állásponton vagyok...

Nem adom fel!

 

 

 

L4-63-HR

S1 - 006 nap - 2016.01.18.

Hát kérem, teljesen meg vagyok illetődve! Úgy érzem magam, mint egy friss apuka! Kikelt az első növénykém. A hirtelen keresztségben a L4-63-HR nevet kapta, ami lefordítva annyit tesz, mint: Lilával jelölt tálca, 4 jel, 6. sorban a 3-ik őkelme, ami fajtájára nézve Habanero Red.

Megmutassam?

Tessék, bár nem sokat látni:

cs1.jpg

 

Mindkét képen piros nyíllal van jelölve a picinyem. Ma reggel ellenőriztem a tálcákat, és meglepve láttam, hogy a takarófólia alatt egy kibújt palánta görnyed, mert nem tud kiegyenesedni! Muszáj volt lyukat vájnom a fóliába, hogy utat adjak a feltörekvő ifjúságnak!

A fóliát még nem vehetem le, mert kell a nedvesség a magoknak. de az a tény, hogy a 6. napon kikelt, azon "felettébb csudálkozom, és csudálkozásomat elhagyni nem tudván írom kigyelmeteknek ezt a" blogbejegyzést (a 12 éves Rákóczi Ferenc levele után szabadon... :-) Gyanítom, hogy a csíráztató hormonfürdőnek erős szerepe van a korai kelésben.

A tálca mellett van 3 kis cserép, mindegyikben 4-4 maggal. A történetük az, hogy elfelejtkeztem egy rendelésről, és egy nap késedelemmel vetettem el őket. Van benne 7 pot Brown, Rocoto Costa Rican Yellow meg Jamaican Red.

Így most azon töröm az okos buksimat, hogy a klert melyik részét törjem fel, hogy elég hely legyen a paprikáknak!

Tetszett a bejegyzés? Kövesd a blogot!

blog.hu